A Budapesti Metropolitan Egyetem 20 éves lett! Rengeteg emlékezetes esemény történt ez idő alatt, ezek közül néhányat szeretnénk felidézni veletek közösen. Egy időutazásra invitálunk benneteket jelenlegi és alumni hallgatóink, oktatóink és munkatársaink történeteivel. Tartsatok velünk! Ma ismerjétek meg Bráz Noémi alumni hallgatónkat! 

 

Hogyan kerültél a METU-ra? Miért választottad a METU-t? 

A Képző- és Iparművészeti Szakközép iskolából kerültem a METU-ra Tóth Yoka Zsolt tanár úrnak köszönhetően. A tanár úrnál tanultam divatrajzot és ennek kapcsán ajánlotta nekem a METU-t. Egyik alkalommal el is mentem az egyetemre egy beszélgetésre az akkori divat szakirány vezetőhöz, Sárosi Krisztinához. Ő vezetett körbe a műhelyben, amibe azonnal bele is szerettem. Igazából akkor dőlt el, hogy a METU-ra szeretnék járni továbbtanulni, viszont már csak pótfelvételivel tudtam bekerülni, mert előzetesen egy másik egyetemre jelentkeztem. Emlékszem, amikor otthon épp készültem elmenni a felvételi napjára, és az ajtóban megtorpantam, majd ledobtam a mappám a vállamról, hogy valójában én kicsit se szeretnék oda járni. 

 

Mi az első emléked a METU-val kapcsolatban? 

Az első emlékem, hogy mennyire tetszenek a műhelyek, és bármelyikben szívesen alkotnék. A felvételi napján már szinte nem is számított, milyen szakra vesznek fel, csak felvegyenek. 

 

Mesélj néhány meghatározó élményedről (legkedvesebb/legviccesebb/legizgalmasabb/legfontosabb) az egyetemmel kapcsolatban! 

Sok ilyen élményem van szerencsére. Erről sokat is tudnék mesélni. Igyekszem pár izgalmasabbat kiragadni. 

1. Titokban behordtam a kiskutyám az egyetemre. Akkoriban nem lehetett állatot bevinni. Még pici volt, és igazából az egyetem falain belül szocializálódott, mert én mindennap bejártam a műhelybe dolgozni. Ha nem sulis feladaton dolgoztam, akkor projekteltem, vagy csak fejlesztettem magam. Mindig volt min alkotni. :D Szóval, a kiskutya addig bejárt velem míg elég nagy nem lett, hogy otthon maradjon, illetve amikor már nem fért el a táskámban. :D A pszichológia és a művtöri vizsgám is átaludta. Kedvenc helye a műhelyben az anyagmaradványok között volt és a kötőgép alatt a fonalak mellett. 

2. Számomra az egyik legfontosabb személyt az egyetem falain belül ismertem meg. Lantos Csenge szintén az egyetem egykori diákja. Megismerkedésünk története nagyon vicces. Csenge fel alá rohangált az iskolában és régi Windows alapú gépet keresett, mert csak azon tudta befejezni a jelentkezését egy diákprogramra. Ilyen gép csak a mi műhelyünkbe volt, és persze szerencséje volt, hogy én bent voltam. Berohant és közölte, hogy azonnal kell neki az a gép. Mondom tessék, egészségedre. Majd nagy ujjongás közepette odarohantam, hogy “ugye minden rendben?” és erre megölelt, hogy megmentettem a diákprogramját és ennek hála ki tud utazni Franciaországba. A barátságunk azóta is töretlen, és nagyon sok közös élményünk van a METU-val kapcsolatban is. 

3. Reggel, amikor az egyetem nyitott, már ott voltam, és amikor este zárt volna, még ott voltam. Az akkori portások nagyon jól ismertek. Ha ők nincsenek, akkor még az étkezésről is megfeledkeztem: volt, hogy szendvicset vagy csokit hoztak, mert tudták, hogy munka közben elfelejtek enni. Egyik nap nagy vihar volt, és lecsapta az áramot. Én ennek ellenére még így is telefonnal világítva folytattam a munkát. Később elemlámpával kerestek, mert ki kellet üríteni az épületet, és csak én voltam bent. 

 

Tudsz mesélni olyan egyetemi élményekről, tapasztalatokról, amelyek nagy hatással voltak a szakmai karrieredre? 

Ezt talán úgy tudnám összefoglalni, hogy sok olyan személyt ismertem meg az egyetemen, akik nagy hatással voltak a szakmai karrieremre. Itt nemcsak tanáraimra, de diáktársaimra is gondolok. Vannak olyan személyek, akikkel mai napig együtt működök. Az ő barátságuk és szakmai hozzáértésük nélkül én se értem volna el a céljaimat. 

 

Milyen szóval jellemeznéd leginkább az egyetemen töltött éveidet? Fejtsd ki! 

Elhivatottság. Én már viszonylag korán felismertem, hogy mivel szeretnék foglalkozni az életemben. A METU stabil alapja volt annak, hogy a divat szakmában kiemelkedő szaktudással rendelkező szakemberré váljak. 

 

Mit üzennél most az egyetemista énednek? 

Szerintem annyit, hogy jó volt ez így, ahogy eredendőden csináltam. Nem igazán változtatnék rajta. Talán annyit, hogy egy kicsit tovább is húzhattam volna az egyetemista éveket egy külföldi diákprogrammal. Bár szerintem, amit lehetett, azt mind magamba szívtam, és azóta is kamatoztatom. 

 

Ha egy időkapszulában visszautazhatnál az egyetemi diákéveidhez, van valami, amit máshogy csinálnál, megváltoztatnál? 

Nem. Az ügyintézéseken kívül minden napját, pillanatát élveztem és imádtam. Legjobb döntésem volt az, ahogy nem mentem el a másik egyetem felvételijére, és pótfelvételivel a METU-ra jöttem tanulni. 

 

Mit gondolsz, mi a METU szuperereje? 

Szerintem az, hogy képes a fejlődésre, képes teret adni az új perspektíváknak és nem áll meg a fejlesztésben. Ez a világ már olyan gyorsan halad és változik, nem biztos, hogy az, ami tegnap igaz volt, ma is érvényes. Én úgy látom, hogy a METU képes ezzel a tendenciával lépést tartani. 

 

Milyen szupererőt köszönhetsz az egyetemnek? 

Ha-ha! A METU-n megtanultam, hogy egyszerűen mindenből lehet építkezni. Mindent is fel lehet használni. Ezzel a hozzáállással bármilyen tematikára születik ötlet, ötletből alkotás. Ezt a gondolkodási elvet igyekszem én is átadni a tanítványaimnak. 

 

Mi a legnagyobb tanulság, amire a METU megtanított? 

Nem mondhatnám, hogy eredendően nem vagyok talpra esett, de a METU-n még inkább életrevalóbb lettem. Leginkább azt tanultam meg, hogy egy célhoz nem csak egy út vagy perspektíva vezet. Globális gondolkozás és a megoldások meglátása - ezt is a METU-n tanultam. 

 

Hogyan látod a METU jövőjét 5-10 év múlva? 

Nagyon remélem, hogy az első számú művészeti egyetemmé nővi ki magát. Hogy még több kiemelkedő kreatív szakembert köszönhetünk majd neki. 

2021. 10. 13.