Frissen indult sorozatunk, a #metuALUMNIstories a METU örökdiákjairól szól, akik értékes gondolataikat, emlékeiket osztják meg az egyetemmel és szakmai történetükkel kapcsolatban. Mi a legnagyobb tanulság, amire a METU megtanította őket? Hogyan definiálnák a sikert? Milyen kihívásokkal szembesülnek a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálják ezeket leküzdeni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a #metuALUMNIstories. Fogadjátok szeretettel Bognár-Didek Melinda történetét!       

  

  

   

Miért választottad a METU-t? Mikor és mit tanultál? Mi az első (vagy legemlékezetesebb) emléked az egyetemmel kapcsolatban?   

Abszolút praktikus indok vezérelt a METU-ra, mégpedig az, hogy elérhető volt a nemzetközi kommunikáció mesterképzés angol nyelven. A BA kommunikáció szakomat a Károli Gáspár Református Egyetemen végeztem, már azt is nemzetközi kommunikáció szakirányon, és ezt szerettem volna folytatni, amelyre a METU-n volt lehetőségem. 2014 és 2016 között végeztem el az MA képzést, és különösen szerettem a kislétszámú csoportunkat és annak nemzetközi légkörét, a különböző kultúrákból jövő csoporttársakkal a közös munkát. 

 

A METU alatt/után hol helyezkedtél el, mi volt a feladatköröd? Azóta milyen szakmai kihívásokban volt részed, és hogyan lendültél túl rajtuk?   

A METU volt a három elvégzett egyetemem közül az utolsó, amely után szinte rögtön elindultam a pályakeresés útján. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően kezdtem a karrieremet éppen a TELL-nél, ahol lehetőségem volt az angol és a német nyelv napi alkalmazására is amellett, hogy tovább fejleszthettem magam új területeken, mint az IT és a biztonságtechnika. A kezdetektől értékesítőként dolgoztam, új, nemzetközi forgalmazó partnereket kellett felkutassak, velük tárgyalnom, valamint a nemzetközi szakmai megjelenésünkért, a kiállítások szervezéséért is én feleltem.  Ebben a szakmában nagyon kevés nő dolgozik, és ezt kétélű kardként egyszerre tapasztaltam előnynek és hátránynak, vagy más aspektusból kihívásnak. Amikor az első nemzetközi szakmai kiállításon a látogatók csak a férfi kollégáimmal akartak beszélgetni, csak hozzájuk fordultak kérdéseikkel, akkor szembesültem azzal, hogy jó megjelenéssel és kedves mosollyal nőként legfeljebb hostessnek gondolnak. Meg kellett tanuljam, hogy egy magabiztos kézfogással és bemutatkozással lehetőségem van átlendülni a kezdeti nehézségen, és máris meg tudom mutatni szakmai felkészültségemet, tudásomat. 

 

Mi okozza számodra a legnagyobb kihívást a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálod leküzdeni?    

Azt gondolom, hogy nekem még Y-generációsként is nehéz lépést tartani a trendekkel, bár nagyon igyekszem minél inkább megismerni a fiatalok felfogását. Úgy látom, hogy egy mai egyetemista egészen máshogy áll alapvető kérdésekhez, mint én abban az életkorban, pedig alig telt el 10 év, mióta elkezdtem a felsőfokú tanulmányaimat. Azért emelem ki az egyetemistákat, mert véleményem szerint mindig ők lesznek a legpontosabb reprezentációja egy adott generáció trendjének. A kihívások, esetleges frusztrációk tanulással, megismeréssel oldhatók fel. Engem elgondolkodtat a 21. század értékszemlélete, mi a valós, mi a mainstream üres buborék, ezért fontosnak tartom, hogy az általam jónak ítélt, illetve mások által elismert értékeket továbbadjam.    

  

Mi a legnagyobb tanulság, amire a METU megtanított?     

Ha csak egyet kell választanom a METU-n elsajátított tanulságok közül, az biztosan a priorizálás lesz. Ebben az időszakban párhuzamosan végeztem két angolnyelvű mesterképzést és dolgoztam gyakornokként heti 40 órában. Meg kellett tanulnom felállítani a fontossági sorrendet és lényegre fókuszálva hatékonyan, gyorsan feldolgozni az anyagokat, hogy felkészült legyek az órákon.  

 

Mi az, ami motivál a nehezebb napokon?   

Engem az eredmények, az események és a fejlődés motivál. Legyen szó bármilyen elakadásról, igyekszem megállni és megvizsgálni az okát, és hála Istennek ilyen helyzetekben lehetőségem van szakmai segítséget kérni akár a munkahelyi vezetőmtől, akár a Jövő Menedzsere mentorprogramban mellettem álló mentoromtól. Tulajdonképpen szeretem az ilyen helyzeteket, mert épp ezeknek a megoldása motivál, ez visz előre. Minden elakadás egy tanulság, amely legközelebbi felbukkanásakor hétköznapi eseménynek fog tűnni, hiszen egyszer már megküzdöttem vele, „felismeri” a rendszerem. A kitűzött célok nagyon fontosak, de az elérésig vezető út, a kisebb mérföldövek, a fejlődés, amin addig átmegyünk – számomra az az igazán izgalmas. 

 

Számodra mi a siker definíciója?   

Számomra a siker egyenlő a boldog elégedettséggel. Számtalan aspektusból tudnám a sikert definiálni az élet különböző területein, de alapvetően úgy gondolom, hogy a siker boldog elégedettség. A siker érzéséhez szerintem célok kellenek, álmok, elképzelések, körülbelüli időkeretek, és persze nem kevés eltökéltség, hogy a kudarcok után folytatni tudjam, és ha kell, századszor is nekifussak. Ugyanakkor ez nem egy távoli végcél, amit majd nyugdíjasan kiélvezhetek, hanem a mindennapok kincse. Egy jól zárt projekt, egy hosszú ideje hajtott üzlet, egy eredményes tárgyalás, egy csillogó szemű kolléga eredménye – és még hosszú ideig sorolhatnám pusztán munkafronton is azokat az eseményeket, amiket sikernek gondolok, amikre érdemes pezsgőt bontani. 

 

Mit üzennél az alumni társaidnak?    

Alumni társaimnak, akikkel a képzés alatt ismerkedtem meg azt üzenném, hogy köszi azt a csapatmunkát, azt a támogatást, amit mindannyian beletettek az együtt töltött két évbe. Nagyon jó volt a sokszínű csapat tagjának lenni. Más képzéseken részt vett alumni társaimnak úgy, mint bármilyen jelenleg a METU-ra járó fiatalnak azt üzenném, hogy legyenek bátrak és legyenek önazonosak. Induljanak el az általuk fontosnak ítélt értékek mentén, gyakorolják a self-brandinget, álmodjanak és küzdjenek meg az álmaikért.  

2021. 11. 22.