Frissen indult sorozatunk, a #metuALUMNIstories a METU örökdiákjairól szól, akik értékes gondolataikat, emlékeiket osztják meg az egyetemmel és szakmai történetükkel kapcsolatban. Mi a legnagyobb tanulság, amire a METU megtanította őket? Hogyan definiálnák a sikert? Milyen kihívásokkal szembesülnek a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálják ezeket leküzdeni? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a #metuALUMNIstories. Fogadjátok szeretettel Gyémánt Balázs hivatásos világutazó történetét!  

 

  

Miért választottad a METU-t?  

2004 és 2008 között tanultam a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán (a “régi” METU-n ) nemzetközi kommunikáció szakon, reklám szakirányon. Nem akartam klasszikus tantárgyakat tanulni az úgynevezett „büfé szakokon”: olyan iskolát kerestem, ahol a szenvedélyemnek megfelelő tantárgyakat oktatnak, ahova élmény bejárni és nem azért kell az órákra mennem, hogy legyen egy papírom. Olyat akartam tanulni, ami érdekel és aminek elsajátítása hasznos lesz majd a professzionális életben is. Mindezt a szakmák legjobbjaitól, akik maguk is aktívan dolgoznak a területükön.  

 

A modern és világos épület jó kiindulás volt ahhoz, hogy olyan tudást szerezzek, ami hasznos lesz hosszútávon. Olyan volt belépni ide, mintha munkahelyre mentem volna. Nekem fontos volt, hogy idegen nyelven is tanuljak tárgyakat, ne csak magyarul. Menő volt akkor azt mondani, hogy BKF-es diák vagyok és nemzetközi kommunikációt tanulok. 2004-et írunk, amikor a kommunikációra és a reklámra még nem úgy tekintettek, mint ma. Bár volt olyan is, aki azért jött a BKF-re, mert itt nem volt matekból felvételi. Érdekes, hogy azokkal alakult ki jobb kapcsolatom, akik szintén azért jöttek ide, mert ez a terület volt a szenvedélyük.  

 

A METU alatt/után hol helyezkedtél el, mi volt a feladatköröd?   

A főiskola alatt megpályáztam egy gyakornoki állást, amit egy folyosói faliújságon láttam. New York City-be kerültem egy nyárra a Magyar Turisztikai Ügynökség (akkor Magyar Turizmus Zrt.) külképviseletére. Itt Magyarország népszerűsítése volt a feladatom. Az Empire State Building 71. emeletén ötleteltünk arról, hogyan csábítsuk Magyarországra az amerikai utazókat és hogyan népszerűsítsük Budapestet trendi és menő úticélként. Akkor indult be a romkocsma kultúra, a street art és alternatív zenei élet is. Egyetemistaként ezek voltak számomra a budapesti hívószavak és éreztem, hogy a város ezen arcával többet kell foglalkoznunk. 

 

Világéletemben szabadúszóként dolgoztam, így álomprojektjeim voltak főleg. Olyanok, amiket nagyon élveztem, és nem muszájból kellett bejárnom dolgozni. Idegenvezetőként az országot külföldi újságíróknak mutattam meg és tévéstábokat kalauzoltam. Tour directorként magyar utazóknak mutattam be az USA-t, a Karib-térséget, Ázsiát és Ausztráliát. Televíziós műsorokat szerkesztettem, amelyek sokszínűek voltak. A stúdióbeszélgetésektől a divaton keresztül a téli sportokig sok műfajban kipróbáltam magam. 2012-ben megnyertem a „Világ Második Legjobb Állása” versenyt, amit a Tensi Holiday hirdetett meg. Egy éven át az volt a feladatom, hogy az utazási iroda katalógusát végigjárjam és az élményeimről videóblogot készítsek. Ebből lett később a Balázs utazik blog, aminek köszönhetően ma is sokat utazok. Hazám mellett más desztinációkat is népszerűsíthetek. Különböző újságoknak, magazinoknak, vállalkozásoknak készítettem tartalmat cikkek és videók formájában. Jelenleg a Budapest Brand Nonprofit Zrt. külsős munkatársaként Budapest kreatív turisztikai stratégiáján és videós tartalmain dolgozom.  

 

Milyen szakmai kihívásokban volt részed, és hogyan lendültél túl rajtuk?   

A szabadúszó, független élet sok előnnyel jár. Nincs főnököd, te osztod be az időd, azzal foglalkozol, amit szeretsz. Viszont gyakran előfordul, hogy egyszerre nagyon sok megbízást kapsz, ami komoly megterhelést jelent, máskor viszont nem jönnek a munkák. A legnagyobb nehézségre a Covid alatt eszméltem. Hiába gondoltam azt, hogy sok lábon állok, több projekten dolgozom sok partnerrel, a pandémia bebizonyította, hogy mindegyik láb az utazáshoz kapcsolódik. Azt pedig mindannyian megtapasztaltuk, hogy az elmúlt időszakban ez nem volt lehetséges. Az utazást, mint a munkáim alapját nem akartam elengedni, így új ötleteken és koncepciókon gondolkodtam, próbáltam irányt váltani, külföld helyett belföldre és főleg Budapestre koncentrálni. Ez úgy tűnik, bejött.  

 

Mi okozza számodra a legnagyobb kihívást a gyorsan változó 21. században, és hogyan próbálod leküzdeni?   

A tartalomgyártásnál érzem azt leginkább, hogy a jól átgondolt és szakmailag megalapozott munkafolyamat megváltozott. Nem kell egy nagyobb stáb egy videó elkészítéséhez, mert ma már szinte bárki készíthet ütős videókat. Lehet, hogy nem lesz minőségben olyan kiváló, mint egy nagy produkciónál, de sokszor nincs is igény a tökéletességre. Az egyediségen van a hangsúly. A fiatal bloggerek és tartalomgyártók zsigerből érzik, hogy mitől üt egy videó, mitől lesz jó egy fotó. A hagyományos újságírást és videókészítést nem feltétlenül ismerik, de amit kiadnak a kezükből, az nagyon jó eredményeket ér el. 

Az egyedi ötlet vagy megvalósítás ma a legnagyobb kihívás. Az, hogy olyat alkossunk, amit még nem csináltak korábban. Ma már szinte mindenki tartalomgyártó, így kihívást jelent újat alkotni. Bár ez minden más területre is érvényes. Idegenvezetőként is más felfogásban, más stílusban mutattam be a városokat, mint a többség a szakmában.   

 

Állandóan új közösségi felületek jelennek meg, ahova más jellegű tartalmakat kell készíteni. Kihívást jelent gyorsan ráugrani az új trendekre és belevágni az új platformokba, kísérletezni új formátumokkal. Kihívás az, hogy egyszerre több platformon kell jelen lenni és mindegyiken más tartalmat kell a legmagasabb szinten készíteni. Pedig ez a jelen. Talán sokkal merészebbnek és kísérletezőbbnek kell lennem ezen a téren, hamarabb belevágni az újdonságokba “early adapter”-ként.   

 

Mi a legnagyobb tanulság, amire a METU megtanított?    

A BKF után egy évet a Middlesex University-n tanultam Budapesten. Angol egyetemi diplomát kaptunk az egy éves kiegészítő képzés után. Habár a tananyag hasznos volt, a távoktatás a budapesti és londoni tanárok között nehézkés volt. Évekkel később eszméltem rá, hogy ezt az évet másképp kellett volna csinálnom, egy kicsit több ráfordítással sokkal többet kihozhattam volna belőle.     

 

Mi az, ami motivál a nehezebb napokon?   

Motivál, ha olyan kreatív és ötletekkel teli emberek vesznek körül, akiktől tanulhatok. Ők nem feltétlenül tanárok és professzorok, hanem kortársaim vagy nálam fiatalabb kreátorok, akik tele vannak energiával és kreativitással, nem stresszelik túl az élet dolgait vagy a munkaprojektjeiket, zsigerből szuper dolgokat alkotnak. Motivál a csapatmunka, a közös gondolkodás és az ötletelés. Ugyanakkor nagyon szeretek egyedül is dolgozni és a saját fejem után menni. Néha egy finom csoki is tud motiválni, hogy befejezzek egy interjút (mint például most).  

 

Számodra mi a siker definíciója?   

Siker az, ha este mosolyogva és elégedetten teszem le a fejem a párnára, és hasonlót érzek másnap reggel fogmosásnál is. Ennek nem kell szakmai sikernek lennie, lehet ez magánéleti is, vagy akár egy jól sikerült banános kenyér sütése is. Az is siker, amikor a legnagyobb kritikusom, az édesapám megdicséri az egyik munkámat, amit átküldök neki.    

Mit üzennél az alumni társaidnak?    

Ha már úgyis ugyanazt a krumplifőzeléket ettük az egyetemi menzán, használjuk ki, hogy ez a legkisebb közös többszörösünk és építsünk szorosabb szakmai kapcsolatokat! Tudjunk arról, hogy a másik milyen projekten dolgozik, mivel foglalkozik! Lehet, hogy közösen még izgalmasabb dolgok születhetnek.  

2021. 10. 08.