Kézműves tárgykultúra alapszakos hallgatónk, Kaufmann Angéla, tanulmányai mellett gyakornokként segítette a Hype and Hyper magazin munkáját, ahol most már szerkesztőségi tag. 

Beszélgettünk Angélával arról, hogy hogyan talált a lehetőségre, és a Metropolitan Egyetemen tanultakat, hogyan tudta kamatoztatni munkája során.  

Hogyan találtál erre a gyakorlati lehetőségre? 

Az egyik divatszakos tanárunk küldte e-mailben, hogy ez egy jó lehetőség lehetne annak, aki szeretne írásban gyakorlatot szerezni. Emlékszem, ez abban az időszakban nagyon aktuálisan érkezett. Sokat agyaltam azon, hogy a javarészt gyakorlati tárgy mellett, jó lenne egy elmélet fókuszú tereppel is megismerkedni.   

 

 

Milyen feladataid voltak gyakornokként? 

Heti két cikk megírása, a szerkesztői feladatok elsajátítása (pl. szerkesztői felület önálló kezelése) és folyamatos kutatómunka.  

Voltak olyan METU-n szerzett tapasztalataid, melyeket a munkád során is tudtál kamatoztatni? 

Igen, nagyon is. A második évünkben kezdtünk el komplexebb tervezési feladatokat kapni, ami az adott tárgy választott témájának kutatásával és a gondolati menet kidolgozásával indul, és jó sokáig foglalkozunk is vele. A tervezésnek ez a része mindig is érdekelt, és nagyon élveztem is csinálni. Viszont ez akkor számított nekem igazán, amikor pozitív tanári visszajelzéseket kaptam. Ez lehet egyértelműnek hangzik, de tényleg voltak olyan beszélgetések, amikre a mai napig emlékszem, hogy mennyire sokat jelentettek nekem, és nagyon szükségem volt rájuk akkor.  

 

Milyen tanácsot adnál a jelenlegi hallgatóknak, hogyan keressenek maguknak gyakornoki pozíciót? 

Figyeljék a METU által hirdetett lehetőségeket, és ha bármilyen téren tudnak azonosulni a pozícióval, akkor ne féljenek jelentkezni, akkor se, ha az mondjuk nem pont az az irány, amit tanulnak. Szerintem mindig a jelentkezés része a legnehezebb. Én egy éve még órákat ültem egy darab e-mail felett, mert féltem, ma ez a munkám szerves része.  

 

Mik a távolabbi terved a jövőre nézve, hol látod magad 5 év múlva? 

Sok mindent el tudnék képzelni. A jelenlegi pozíciómba is úgy kerültem, hogy teljesen elengedtem azt, hogy berögzött állások címkéivel gondoljak a jövőmre. Ez nagyon nagy szabadságot ad egyébként. Rendszeresen gondolok arra, hogy most mennyire jó, aztán pedig arra, hogy de jó lenne, ha ez az érzés maradna, 5 év múlva is. Ehhez az érzéshez ragaszkodok, de bármi érdekel, ahol nyitottan és őszintén lehet egymással dolgozni, és az aktuális (össz)művészetekre is tudok valamilyen módon reagálni.  

2021. 09. 20.