Fazekas Gyöngyi 2018-ban végzett Mozgóképművész mesterszakos hallgatónk diplomamunkája, A narancs útlevél sok hazai után első nemzetközi sikerét aratta! 

A lengyelországi Gdansk városában rendezett EUROSHORTS Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri különdíjjal jutalmazta Gyöngyi munkáját. Az EUROSHORTS Lengyelország egyik legjelentősebb nemzetközi kisfilm fesztiválja, melyet 28. alkalommal rendeztek meg.

A narancs útlevél című filmet nem először díjazzák, legutóbb a Pannonfíling Mozgóképes Találkozó Különdíját, októberben a 64. Országos Függetlenfilm Fesztiválon a Legjobb vizuális világ díját nyerte el, valamint az Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézete és az Uránia mozi közös rendezésében megszervezett Slow Film Festival Fődíját is elhozhatta Gyöngyi. Filmjét vetítettünk a Cinemascope3-on, valamint bemutatták Budapest hagyományos őszindító rövidfilmes fesztiválján, a Budapest Short Film Fesztiválon (BuSho) is. Diplomainterjúnk Gyöngyivel pedig a kulisszák mögé is betekintést enged.

Interjúnk Gyöngyivel

Meglepett ez a díj?
Egy másodperccel a bemondás előtt valahogy előhallja a nevét az ember. Úgy meglepődtem, hogy kihagytam a beszéd felét… De maga a beválogatás lepett csak meg igazán, hiszen hosszú ideje vártuk már, hogy kirepülhessen a film.

Ez az első nemzetközi sikered, milyen érzés idegennyelvű filmekkel versenyezni?
A Slow Film Fesztivál volt tulajdonképpen az első, bár hazai helyszínen (Eger). A nemzetközi színtérért korábbi filmnél is rajongtam, mert láthatóvá teszi, hogy a léleknek nincs határa - de ez most kardinális volt. A tény, hogy A narancs útlevél megállta a helyét Magyarországon kívül is, bizonyítéka annak, hogy bármit is jelentsen ez a történet ma itthon, a film annál univerzálisabb, egyetemes értelmezésre érdemes.

Milyen volt kiutazni Gdanskba, átvenni a díjat?
Mint egy álom jelenet. Az óváros olyan, mintha marcipánból volna, a Balti tengernek pedig jég illata van… Szerencsére velem tartott Sípos Anna (Stranger Films), az egyik koproducer, így a továbbiakról is ötletelhettünk. Díjátadóval vagy anélkül, de mindenkinek ajánlom.

Egyetemünk hallgatói épp az őszi szemeszter vizsgaidőszakához közelítenek, te milyen érzésekkel gondolsz vissza erre az időszakra?
Már nem válik el a vizsgaidőszak a fejemben a szorgalmitól, egy az egyben hiányzik az egész: a közösség, a tempó, még a konfliktusok is. Nagyon igaznak érzem utólag, talán azért, mert a pénz diákként nem volt tényező sem egymás közt, sem a tanárainkkal - a diplomafilmig, persze. Alkotói munkában ez egy áldott állapot, termékeny. Erre érdemes emlékezni, mert ebben rejlik a hivatás szeretete.

Egy éve ilyenkor mivel foglalkoztál?
Akkor forgattam át munkamániába a depressziómat. Ez egy kockázatos szóválasztás, tudom, de valóban nagyon mélyen voltam a diploma után - amivel talán nem vagyok egyedül. Sorstársaknak jó szelet!

Vannak új híreid a jövőre vonatkozóan? Mivel vagy elfoglalva most?
Szabadúszóként végzem első karcsapásaim. A fent említett munkamániát igyekszem hátrahagyni vakhittel, önbizalommal. Lehet, hogy filmrendezőt nem keresnek 9-17-ig, havi fixért, és az sem túl reális, hogy valaki csak úgy szponzorálja, hogy én a nappaliban gondolkodom… de ha nincs út, építünk. Hangjátékírással kísérletezem, mert arra találtam lehetőséget, és egyre több filmötletem van, újra, végre. Remélem, elmesélhetem majd!

2019. 12. 04.