Hatalmas érdeklődés mellett nyílt meg január 5-én a BKF Fotográfia szakos, másodéves hallgatók közös kiállítása, Az elsők. A kiállítást Gőbölyös Luca szakvezető és Révész Tamás, Balázs Béla-díjes, Pulitzer-emlékdíjas, World Press Photo-díjas fotóművész, a szakon idén induló fotóriporter specializáció vezetője nyitotta meg. Alább olvasható Révész Tamás megnyitóbeszéde, Telek Balázs, a Fotográfia szak tanárának képeivel kísérve.

"Köszönöm, hogy megtisztelték jelenlétükkel az alkotók és a szervezők igencsak egyedi programját, Az elsők kiállítását.
Elsőnek lenni felejthetetlen élmény és megkülönböztetett dicsőség, amely hatalmas terhet ró kurátorra és nagy lehetőséget jelent az elsőként kiállító, pályakezdő művésznek.
Gondoljanak bele: a profizmust deklaráló út felénél kiállni és szó szerint megmutatkozni milyen nagy rizikó. Hiszen a falon lévő műveket önmagukban, mint alkotásokat ítéljük meg, amelyeket ez esetben, mellékesen, diákok készítettek. A mű mindig önmagáért beszél és nem szokás firtatni a művész iskolai végzettségét, nemét, színét, hitét és így tovább.
A nézőnek a dolga éppenséggel mindazt kiolvasni, mindazt megérteni egy-egy képből, amit a szerző, számára közölni akar. Ennek ellenére, mivel mégiscsak tudható, hogy egy komoly oktatási intézmény, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (rövidebben BKF) Médiaművészeti Intézetének Fotográfia szakos hallgatóinak kiállításán vagyunk, használjuk ki a “diák-művész” információt, és még fokozottabb figyelemmel olvassuk a képeket abban a reményben, hogy jobban megértsünk egy generációt, annak gondolatait, álmait – és rémálmait, ha megmutatja–, fantáziáját, világlátását, szociális érzékenységét, és nem utolsó sorban: mesterségbeli tudását.
A profizmusról is érdemes szót ejteni, hiszen az elmúlt 15-20 évben a digitális technika fejlődése minden amatőrnek lehetővé tette a technikailag szinte tökéletes fotó elkészítését.

A digitális technika robbanása földcsuszamlású átalakulást indított a médiában. Az átalakulás teljességgel folyamatban van, és amit már most lehet tudni az az, hogy számszerűen kevesebb, minőségben pedig még profibb szerepelőkre van igény.

E profizmus kiteljesedésében igen nagy szerepe van a BKF oktatói gárdájának, hiszen a diákok nem csak helyesen exponálni tanulnak meg, hanem megtanulnak játszani a ma már hagyományosnak mondható analóg és digitális technikával, megtanulnak gondolatokat, emóciókat kifejezni, megtanulnak együttérzően dokumentálni szociális kérdéseket, megtanulnak világítani, portrét készíteni és megtanulnak kíváncsiak maradni. Az elsők kiállításánál optimistábbat nehéz elképzelni. A cím sejteti a jövőt, azt, hogy a BKF-nek lesz második, harmadik és sokadik kiállítása.

Az itt kiállítók - Álovits Bálint, Bácskai Orsolya, Ben Jáfet, Bezeczky Csilla, Bödör Adrián Gábor, Csanádi Márton, Debreczeni Zita, Halász Jácint, Hary Géza, Havancsák Éva, Hirling Bálint, Horváth János, Jámbor Erzsébet, Juhász Orsolya, Mester László, Palkó Eszter, Rácmolnár Milán, Sárközi Péter, Schmidt Ágnes, Seprűs Pál Péter, Száraz Katalin, Tajti Róbert, Tanács Anikó, Tóth Orsolya – pedig számos további kiállításon szerepelnek majd.

A diákok sikere a tanáraik sikere is, akik amúgy elismert művészek. Gratulálok tehát Csontó Lajosnak, Farkas Antal Jamának, Gerhes Gábornak, Gulyás Miklósnak, Pfisztner Gábornak, Pitrolffy Zoltánnak, Szabó Dezsőnek, Szvacsek Attilának, Telek Balázsnak, Zalka Imrének, és főképpen Gőbölyös Lucának, aki a fotográfia szak vezetője és kurátora Szabó Dezsővel e kiállításnak.

Köszönet a Mai Manónak, Körösi Orsolyának, hogy befogadta Az elsőket, és mindazoknak, akik segítették a kiállítás megvalósítását: a BKF-nek, a Canonnak, a Design Terminálnak.

Tegnap éjjel az Atlanti Óceán fölött repültem. Amikor kinéztem az ablakon, gyönyörű sárgás fényeket láttam és kellett kis idő, míg rájöttem, hogy a sötét utastérből a biztonsági öv bekapcsolását jelző lámpa tükröződését látom és nem a csillagokat. Mosolyognivaló volt ez a csalóka látszat, hogy milyen könnyen is látjuk azt, amit hinni szeretnénk, amit a helyzet sugall. De aztán újra kinéztem az ablakon, nem hagytam elvonni a figyelmem a reflex fényektől eltakarva azt a sávot, és akkor olyan csodásan csillogó égboltot láttam meg a közel tízezer méter magasságban, amelyet csak csillagászati albumokban lehet látni.

Kérem, nézzék meg a képeket és ne hagyják elvonni figyelmüket holmi csillogástól. Kívánom, hogy itt, a Napfény Műteremben lássanak meg néhány csillagot."

A kiállításról a Mai Manó Ház weboldalán.

2012. 01. 07.