2019. május 7-10. között zajlott le az egri Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézete és az Uránia mozi közös rendezésében a Slow Film Festival, a diákfilmek és diákfilmesek nemzetközi találkozója, amelyre idén a hazai és a „Visegrádi országok” művészeti főiskoláin kívül érkeztek alkotások Romániából, Ukrajnából a skandináv országokból és Japánból is.

Büszkén jelentjük, hogy két METU-s diplomafilmet is díjazott a zsűri:
A narancs útlevél című, Fazekas Gyöngyi által rendezett alkotásnak ítélte oda a filmes alkotókból álló nemzetközi zsűri a Fődíjat, Füzes Dániel: Szokásjog című filmje pedig Különdíjban részesült. Mindkét alkotó Mozgóképművész mesterszakunkon diplomázott 2018-ban.

 

Miniinterjúink Fazekas Gyöngyivel

METU: Mit jelent számodra ez a díj?
Fazekas Gyöngyi: Megerősítést. Nyilván alkotóként működtetni kell belül egy stabil pontrendszert, amelyen folyamatosan osztályozom és józanon tartom magam. Hinnünk kell magunkban a külső visszajelzés nélkül is, annyi a befolyásoló erő… Rendezőként elengedhetetlen, hogy pontosan lássuk a munkánk értékét, hiszen az egész stáb ránk támaszkodik. Mégis, amikor meg lehet pihenni a nézők és a szakmai zsűri elismerő tekintetében, amikor csillogó szempárok tükröznek bennünket, az egyszerűen értelmet ad. Ha másnak is érték, hogy létezünk, akkor jól csináltuk.

METU: Már láthattad nagyvásznon, mozis körülmények között a diplomamunkádat a Cinemascope-on, de egy fesztivál mégsem ennyire védett környezet, milyen érzés volt, hogy olyanoktól kaphatsz visszajelzést, akikkel semmilyen korábbi kötődésed nem volt? 
Fazekas Gyöngyi: Ez volt a legcsodálatosabb – úgy ülni ott, hogy az emberek reakcióját nem köti az én jelenlétem. Mindig is ezt vártam, hogy végre lehessen úgy látni A narancs útlevelet, hogy már nincs szüksége rám, tőlem függetlenül létezik. Egy elfogulatlan környezetben azt megélni, hogy az első lépései kicsit sem botladozók, hanem valósággal táncra perdül a teremmel – az igazán felemelő.

METU: Milyen reakciókat váltott ki a filmed?
Fazekas Gyöngyi: Rengeteg szeretetet, már-már rajongást, ami számomra hihetetlen volt. Egy nagyszerű önkéntes csapat szervezte a fesztivált, az ő lelkesedésük felejthetetlen. Többször megnézték, tele voltak kérdésekkel, elméletekkel, igazi filmszeretettel. Nagyon büszke voltam, hogy ilyen élményt tudtunk nekik teremteni. Gyakorlatilag az érkezésemtől fogva az elköszönésig szóval tartottak. A szakmai zsűri tagjai is megkerestek, leírhatatlan, mennyire fantasztikus érezni minden finomságot és munkát, amelyet éveken át belefektettünk. S ami még meghatározó volt, az a ma merésznek bizonyuló témaválasztás miatti hála. Többen említették, hogy azt hitték, ilyen film ma itthon nem készülhet. Megtisztelő volt azt képviselnem, hogy örök emberi kérdésekről mindig, minden körülmények között szabad és érdemes beszélni.

METU: Mik a jövőbeni terveid? Min dolgozol most?
Fazekas Gyöngyi: Valaki úgy köszönt el tőlem, hogy ha bármikor elbizonytalanodnék, tudjam, hogy Egerben van egy csapatnyi ember, aki bízik bennem – csak azt kérik, hogy menjek tovább az utamon. Őszintén: ki mond ilyet? De nem ömlengek tovább… Mindenesetre az a tervem, hogy az ilyen gondolatokra és erre az útra építsek, és ne húzzanak le a realitás talajában oly’ erősen gyökeret vert cinizmus ágai. Dolgozom, jelenleg producer asszisztensként, tapasztalok, eltartom magam, ami jó. De írni szeretnék, újabb világokat teremteni, hogy legyen értelme annak, hogy itt vagyok, legyen az életem pótolhatatlan. Erre törekszem.

 

Miniinterjúink Füzes Dániellel

METU: Mit jelent számodra ez a díj?
Füzes Dániel: Nagyon köszönjük az egész stáb nevében a díjat, megtiszteltetés volt részt venni a fesztiválon. Számomra a díjak nem olyan fontosak, mint a közönséggel együtt megélni a filmet, hogy ők, hogyan reagálnak, mikor nevetnek, mikor izgulnak, egyszóval látni és érezni, hogy azok a hatások átjönnek-e nekik, amiket szeretünk volna elérni. De természetesen nagyon jól esik minden díj, ad egy olyan megerősítést, hogy a filmet szerették és jó úton halad.

METU: Már láthattad nagyvásznon, mozis körülmények között a diplomamunkádat a Cinemascope-on, de egy fesztivál mégsem ennyire védett környezet, milyen érzés volt, hogy olyanoktól kaphatsz visszajelzést, akikkel semmilyen korábbi kötődésed nem volt?
Füzes Dániel: Sajnos a fesztivál ideje alatt külföldön tartózkodtam, de a film forgatókönyvírója Noll-Batek Kristóf Áron ott lehetett a filmmel Egerben és beszámolója alapján felemelő volt kapni ennyire sok pozitív visszajelzést.

Noll-Batek Kristóf Áron: Az alapszakot Egerben végeztem, és a mai napig közel állnak a szívemhez az egri mozgóképes tanárok és diákok, szóval kifejezetten felemelő volt visszatérni sok év után egy filmmel. Így ezúton is szeretném megköszönni Bollók Csabának és a fesztivál önkénteseinek, hogy egy ilyen családias, bulis és tartalmas fesztivált szerveztek idén is. Mindenkinek ajánlom, hogy jövőre nevezzen, s látogasson el Egerbe!

METU: Milyen reakciókat váltott ki a filmed/filmetek?
Noll-Batek Kristóf Áron: Szinte csak pozitív visszajelzéseket kapott a film, elsősorban a minőségi megvalósítást emelték ki, illetve, hogy a kisjátékfilmeknél szokatlanul hosszú játékidőhöz képest a film mégis végig feszültséggel teli és izgalmas marad. A zsűri egyik tagja azt emelte ki, hogy annak ellenére, hogy diplomafilm, egyáltalán nem érezni a diákfilmes ízt, s a film minden pillanatában látszik, hogy ismerjük azt a szubkultúrát, amiben a történet játszódik. És természetesen itt is nagy dicséret illette a színészgárdát, főleg Nagy Márkot, a film főszereplőjét.

METU: Mik a jövőbeni terveid? Min dolgozol most?
Füzes Dániel: A hosszú távú célom egy nagyjátékfilm megvalósítása lenne, vannak erre ötleteim, ezeket fogom most lassan kidolgozni.

Kép forrása

Gratulálunk!

Diplomainterjúnk Fazekas Gyöngyivel

2019. 05. 13.